Horus:
Nem kértem életet,nem kértem bánatot sem szenvedést,
De kaptam eleget hidd el mellé félelmet meg rettegést.
Most itt állok,a szellő fúj fülembe síró dallamot,
A könnyek porba hullnak én meg magányosan ballagok.
Az ég felé nézek,kérdem mit tegyek?
Valóság vagy álom ez,de fel nem ébredek.
Örökké valóságnak tűnik minden pillanat,
Mikor kósza emlékeim közt hallom mézédes hangodat.
Az idő elszállt vége van a boldog napoknak,
Búcsút intek minden megálmodott dolognak,
Kéz a kézben boldogságtól megtelve,naplementét nézve,
Tested karjaimba temetve.
A halálnak nincs romantikája,de mégis húz magához,
Úgy várok rá mint arra mikor ajkam ér a szádhoz.
Menny vagy pokol könyörgöm vegyél magadhoz kérlek,
Nincs más vágyam minthogy boldogan nyugovóra térjek végleg.

Refr.:(2x)
Fellobban a tűz,a füst felszáll,
Egy elveszett lélek még visszajár,
A pokol peremén táncol és néz le ránk,
Ezernyi hang kiált fel,engem mégse bánt.

Őzi:
Én az voltam aki régen,egy jel fent az égen,
De mégis változtam,mert erre kényszerített minden.
Ne hagyd el magad Őzi,erőt kell vennem érzem,
Mert undorító az út amit még meg kéne tennem.
Kapaszkodom föl de a pokol leránt magához,
Menekülni nem tudok csak odalépek a halálhoz.
Amikor odaérek hozzá,ő csak visszadob a földre,
Azzal hogy van még idő,és tegyek minden hibát helyre.
Így lehet van rá esély hogy a mennyországba jutok,
És nem kell félnem többé,fent szebb életet kapok.
Egy üzenetet hagyok,hogy tovább már nem bírtam.
Szerettelek de fájt,és saját magam kinyírtam.
Túl kedves vagyok,és pont az az én vesztem,
Dehát nem tudok mit tenni,csak fogadj el ezt kérem.
Amikor tökéletes minden,rájövök csak álmodom,
De nyomot hagy bennem amíg a szemem ki nem nyitom.

Refr.(2x)

Őzi:
Egy nagy zuhanás után sérülve ébredek,
Érzem ez a pokol miben félholtan szenvedek.
Elhamvasztott holtak pora takarja be testem,
Talán én is így végzem? Csak ezt ne add istenem.
Nem tudom mit tettem,bár tudom van hibám,
Az Ördög visszaenged a földre,minden bűnömet meggyónnám.
Hogy lepaktálnék vele,hogy tovább ne kínozzon,
Annyira nem piszkos a lelkem hogy rám halált hozzon.

Horus:
De most talpamat égeti egy izzó szikla,
A sötét jégkapujából intek most vissza.
Napok,hetek,hónapok idővel eltűnik a remény,
Földi lényem szertefoszlik,megszűnik a fény.
Talán egyszer egy napon,mikor minden csendes,
Egy tőrrel a kezemben állok mi döféstől véres.
Egy furcsa alakot szúrtam mélyen mellbe,
Az alvilág urát aki száműz most a földre.

Refr.(2x)

Refr.(2x)