Life guess is scars, will always heal man

Ayo, my scars are showin, in these bars of emotion
But I've come to realize that this is part of growing
Dealing whit the regrets, will never come easy
I've done wrong but those mistakes will always teach me
To keep my head straight, and find the best way
To keep living good while I release the dea weight
That brings me down, drowning and sorrow,
Everyday's a blessin so I'm counting tomorrows
Cuz the next day can bring the answer
The future means I'm not living backwards
1. Verszak(David Hodges)
Hodges Hodges

Children of the Distance Távolság Gyermekei

Life guess is scars, will always heal man Az élet sebei mindig begyógyulnak

Ayo, my scars are showin, in these bars of emotion Ayo, Ezek az érzelem sorai, ahol látszanak a sebeim,
But I've come to realize that this is part of growing Ezek a részek egyre nőnek,erre rájöttem feleim,
Dealing with the regrets, will never come easy A lemondással bánni, soha nem lesz könnyű,
I've done wrong but those mistakes will always teach me De azok a hibák is tanítanak,amit megtenni szörnyű.
To keep my head straight, and find the best way Tanít, hogy előre nézzek és a legjobb utat megleljem,
To keep living good while I release the dea weight Hogy lezárjam a rossz utat, a jót pedig ne kelljen,
That brings me down, drowning and sorrow, Mert a rossz gyengít, fojtogat, ez a szolga pokla,
Everyday’s a blessing so I'm counting tomorrows Minden nap áldás és számítok a holnapokra,
Cuz the next day can bring the answer Mert a következő nap ott van, lehet válaszokkal várva,
The future means I'm not living backwards A jövő azt jelenti, hogy nem nézhetek hátra.
Pain is a state of mind, suffering is optional A fájdalom nem marad a fejedben, a szenvedés lehetőség
Life is hard, we strugglin through obstacles Küzdünk túl az akadályokon, az élet nehéz felelősség.
So as I sit here and think about my life my reasons to rhyme Így most itt ülök és az életemre gondolok,
And the thoughts that I give to sound, Az okokra amiért írok és a gondolatokra amiket mormolok
It makes me cry but makes me stronger Ez megsirat, de erősebbé tesz, hisz,
It'll make me real, though It'll take me longer Ez valóssá tesz, bár messzire elvisz.

Refrén
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak

2. Versszak (Horus)
Könnycsepp fut az arcomon mikor az ágyam mellé térdelek,
Uram miért nem értelek? Mond, meg miért nem mondod azt hogy ég veled?
Őszintén remélem, tévedek, de rám tekintetedet nem veted,
Csak a fájdalmat kapom reggel beforratlan sebekkel, ébredek,
Lehullt az eső, hangom már a köddel száll az égig,
A napsugár a felhők között fájdalmam híre miatt fénylik.
Nem vágyom a jóra, nem várok dicsőítő szóra,
Soha nem kértem semmit az égtől, még nem jött el az az óra.
Csak egy csalódott srác vagyok ki a semmi közepéről érkezett,
Kinek fáj ha szíven döfik, mikor azt ordítják, hogy ég veled.
Vérzik a szívem, mikor a fájó múltra gondolok,
Igazad volt te tudtad egyszer majd a gonosz felé fordulok.
Néha a tested megremegett de én mindig megfogtam kezedet,
Két szemedbe nézve, magamat láttam, ki a rosszról megfeledkezett.
Elmúltak a fájó rossz idők de még a hegek megmaradtak,
Maradnak is, míg a föld alá nem raknak.


Refrén
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak


3. Versszak (Carp-E)
Lassan elteltek az évek, és most bevillannak képek
Nem tudom, mit tehetnék, még nem tudom mit érzek
Volt, hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom
Nekem te voltál a lány akire örökké kell várnom
Hidd el nekem, sajnálom, tudom, nem tudsz többé szeretni
Most egy új utat kell keresni, és veled együtt feledni
Sajnos nem lehet ezt én is tudom, így bocsánatot kérek
És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek
Mert fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát
És így próbálom most megdönteni szíved erős falát
Csak, hogy megbocsásson, s végre én is megnyugodjak egyszer
Mert nem forrt be a seb, de talán enyhíthetem ezzel
Mert bár nem beszélünk róla, de megtörtént mi tudjuk
Csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk
De vajon lesz e jövőnk, erre tőled várok választ
De ne is mondj még semmit ha az kételyeket támaszt

Refrén
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak


4. Versszak (Shady)
Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél,
Mint egy angyal olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél,
Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem,
Bizsergető érzés járta át testem, tudtam ez lesz a végzetem.
Ha egyet kívánhatnék, az Te lennél, tündöklő éjszakám,
Fényes nappalom, édes angyalom a felhők fölül nézz ma rám.
Vesd le rám tekinteted és borítsd rám a szárnyaid,
Miként egykor én takartalak be és teljesítettem vágyaid.
Úgy csillogott a szemed, mint a tó vize, ahol sétáltunk,
Most pedig úgy hullik az eső, ahogy a könnyem hullt mikor szétváltunk.
Tudtam én is nagyon jól, hogy semmi sem tart örökké,
Pedig Te voltál az egyetlen, aki velem törődtél.
Fázom, vacogok, a halál hideg arca simogat,
Nem a nyári virágeső, ami ránk dobálta a szirmokat,
Most virág borítja sírodat, előtte, itt állok az esőben,
Hallom a hangod, ahogy hívogat, a félelmeim legyőztem.
Az a szenvedés, hogy élek, nélküled létezem de minek,
Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek.
De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein
És az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim.

Refrén(2x)
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak